A mennyország középkori cseh kisváros. Esetleg német. Apró, szürke bazaltkockás utcák, hatalmas piacterek, virágos ablakú, mosolygós házakkal; aranyozott számlapos-mutatós, égigérő óratornyok, napfényben fürdő, monumentális várfalak és a kötelező katedrális, amin jól láthatóan legalább hét évszázad foltozgatott mindig egy kicsit; remek sörök, csülök, knédli, káposztás hús és barátságos népek az ajtók mögött. Meg a néhány apróság, ami megkülönbözteti a többi kisvárostól:
Znojmo városának vezetése tiszta gondolkodású, felelős férfiak testülete volt már a 18. század elején is; amikor I. József 1710-ben visszaadta a külső vár egy részét a város használatára, felépítették a ma is sokak örömére működő Hostan sörgyárat.
Érdekes módon ezt a helyiek nem nagyon látszanak értékelni, és inkább - a jó szívvel is csak erős átlagosnak mondható - boraikra büszkék; ennek megfelelően "vinotéka" és (nem tudom csehül) "minőségi bor" feliratok terítik a történelmi városmagot, míg a helyi kísérőnk által ajánlott, egyébként több, mint kifogástalan helyi vendéglőben egyetlenegyféle (szintén kifogástalan) csapolt sört mérnek, az is Budvar (Budweiser) - hozzáteszem, a sörgyártól gyalog 3 percre.
A terep a kezdő fotósok álma: a Dyje szép ívű kanyarulatának külső partján emelkedő két kis, magas dombon elterülő város mindkét feléről remek panoráma nyílik a másikra. A várból nézve a katedrális mellett ott van még Szent Vencelnek a szirtről hatásosan lelógó kétszintes, 16. századi temploma, a háttérben festői folyókanyar felett átfutó fél vasúti híddal. A templom dombjáról nézve alant a duzzasztógát mögött lustán kanyarodó folyó kisimult, nyugodtan csillogó víztömege, fentebb a 11. századi rotunda körüli sörgyár uralják a látványt - utóbbi falán a dátumra tekintettel lassan tűzvörösbe forduló borostyántakaró mellett a kiállítás hívogató plakátjával.
Az "élet és halál a neolitikumban" hálás téma, sok minden belefér; ez esetben volt is mivel megtölteni a vitrineket és installációkat, a korszakra jellemző paliszádos építészetet idéző térfelosztás pedig igazán hangulatossá teszi a kiállítótérként szolgáló kis, 19. századi fogadószobát. Nagy ötlet a kukucskálókamra, aminek falára a morva területek régészetének hőskorában működött egyik legnagyobb (magán)gyűjtő-archeológus, Frantisek Vildomec tárgyszobájának a múlt század elején készült átnézeti fotóit kasírozták fel. Döbbenetes mennyiségű tárgy, szinte mind ép, hatalmas, ívelt, lakkozott fakeretes-üvegajtós vitrinekbe zsúfolva; láthatólag valamiféle precíz rendben, mai szemmel vézve mégis kuszán. Két-három kisebb edényt - láthatóan esztétikai alapon - kiemeltek, és ez alkalomra az előtérben, kis, világítóan fehér csipketerítővel borított kerek kávézóasztalkán helyeztek el. Gyönyörűen működik, egy idő után még a rengeteg régi tárgy nehéz, poros illatát is érezni vélem.
Az előszobában, mintegy bónuszként helyet kapott még a rézkor is, sok szép tárgy mellett egy egészen különleges darabbal, ami leginkább a badeni kultúra hordóalakú edényeit idézi, viszont jó méter széles. Urna, esetleg nehézbúvár-felszerelés lehetett. A katalógus eltalált, szép és részletes, ráadásul megfizethető.
A nap gasztronómiai (újra)felfedezését a krumplis alaptészta jelentette. Bár az étlapon az édességek között bújt meg, az értő kezek készítette könnyű, friss derelyetészta telt, vajas alapízét sem a beletöltött tömör, savanykás házi szilvalekvár, sem a rászórt, szinte teljesen cukor nélküli, inkább kesernyés darált mák nem fordította igazán édessé. A sörrel még szépen együtt tudott működni..
Znojmo Pestországból kisbusszal csak 4 óra, autóval talán még kevesebb. Egy napra kicsit húzós, de szép kirándulás.
