getaway corner

  Az elmúlt két nap csíkospöttyös cserepek rajzolgatásával telt, ipari méretekben; arányaiban elenyésző mennyiséget sikerült tisztába tenni manuáléból, de szépen kerekedik a mintakatalógus, így még bírom hinni, hogy van vége az alagútnak, és ott lesz majd a fény. (A képen házi szépségversenyünk tegnapi győztese, az elbűvölő Miss November05 - egy föstött bikonikus tál - bizonygatja éppen, hogy már az ősember fejében is szép geometrikus - absztrakt világ volt.)

A tematikus posztolás a hétvége jutalma lesz, addig már azzal is beérem, ha nem teszem fel véletlenül a félkész írásokat.

  Mai ajánlatunk az egyik reggeli kávé helyett, esetleg mindkettő mellé Alicia Keys, az egyik leghatékonyabb ismert élő hangfegyver (hearts and brains only):  Hogy vagy képes nem fölhívni?!

http://perlmanndesign.com/mp3/03_alicia_keys_-_How_Come_You_Don_t_Call_Me.mp3

ugyanez koncerten (unplugged):

http://erpinformatics.com/music/Alicia%20Keys/Alicia%20Keys%20-%20How%20Come%20You%20Dont%20Call%20Me%20%5BUnplugged%5D.wma

  A mennyország középkori cseh kisváros. Esetleg német. Apró, szürke bazaltkockás utcák, hatalmas piacterek, virágos ablakú, mosolygós házakkal; aranyozott számlapos-mutatós, égigérő óratornyok, napfényben fürdő, monumentális várfalak és a kötelező katedrális, amin jól láthatóan legalább hét évszázad foltozgatott mindig egy kicsit; remek sörök, csülök, knédli, káposztás hús és barátságos népek az ajtók mögött. Meg a néhány apróság, ami megkülönbözteti a többi kisvárostól:

  Znojmo városának vezetése tiszta gondolkodású, felelős férfiak testülete volt már a 18. század elején is; amikor I. József 1710-ben visszaadta a külső vár egy részét a város használatára, felépítették a ma is sokak örömére működő Hostan sörgyárat.

  Érdekes módon ezt a helyiek nem nagyon látszanak értékelni, és inkább - a jó szívvel is csak erős átlagosnak mondható - boraikra büszkék; ennek megfelelően "vinotéka" és (nem tudom csehül) "minőségi bor" feliratok terítik a történelmi városmagot, míg a helyi kísérőnk által ajánlott, egyébként több, mint kifogástalan helyi vendéglőben egyetlenegyféle (szintén kifogástalan) csapolt sört mérnek, az is Budvar (Budweiser) - hozzáteszem, a sörgyártól gyalog 3 percre.

 A terep a kezdő fotósok álma: a Dyje szép ívű  kanyarulatának  külső partján emelkedő két kis, magas dombon elterülő város mindkét feléről remek panoráma nyílik a másikra. A várból nézve a katedrális mellett  ott van még Szent Vencelnek a szirtről hatásosan lelógó kétszintes, 16. századi temploma, a háttérben festői folyókanyar felett átfutó fél vasúti híddal. A templom dombjáról  nézve alant  a  duzzasztógát mögött  lustán kanyarodó folyó kisimult, nyugodtan csillogó víztömege, fentebb a 11. századi rotunda körüli sörgyár uralják a látványt - utóbbi falán a dátumra tekintettel lassan tűzvörösbe forduló borostyántakaró mellett a kiállítás  hívogató plakátjával. 

  Az "élet és halál a neolitikumban" hálás téma, sok minden belefér; ez esetben volt is mivel megtölteni a vitrineket és installációkat, a korszakra jellemző paliszádos építészetet idéző térfelosztás pedig igazán hangulatossá teszi a kiállítótérként szolgáló kis, 19. századi fogadószobát.  Nagy ötlet a kukucskálókamra, aminek falára a  morva területek régészetének hőskorában működött egyik legnagyobb (magán)gyűjtő-archeológus, Frantisek Vildomec tárgyszobájának a múlt  század elején készült átnézeti fotóit kasírozták fel. Döbbenetes mennyiségű tárgy, szinte mind ép, hatalmas, ívelt, lakkozott fakeretes-üvegajtós vitrinekbe zsúfolva; láthatólag valamiféle precíz rendben, mai szemmel vézve mégis kuszán. Két-három kisebb edényt  - láthatóan esztétikai alapon - kiemeltek, és ez alkalomra az előtérben, kis, világítóan fehér csipketerítővel borított kerek kávézóasztalkán helyeztek el. Gyönyörűen működik, egy idő után még a rengeteg régi tárgy nehéz, poros illatát is érezni vélem.

  Az előszobában, mintegy bónuszként helyet kapott még a rézkor is, sok szép tárgy mellett egy egészen különleges darabbal, ami leginkább a badeni kultúra hordóalakú edényeit idézi, viszont jó méter széles. Urna, esetleg nehézbúvár-felszerelés lehetett. A katalógus eltalált, szép és részletes, ráadásul megfizethető.

  A nap gasztronómiai (újra)felfedezését a krumplis alaptészta jelentette. Bár az étlapon az édességek között bújt meg, az értő kezek készítette könnyű, friss derelyetészta telt, vajas alapízét sem a beletöltött tömör, savanykás házi szilvalekvár, sem a rászórt, szinte teljesen cukor nélküli, inkább kesernyés darált mák nem fordította igazán édessé. A sörrel még szépen együtt tudott működni..

   Znojmo Pestországból kisbusszal csak 4 óra, autóval talán még kevesebb. Egy napra  kicsit húzós, de szép kirándulás.

miért

  Egy hete lassan, hogy befejeződött az idei vándorcirkusz és hazaköltöztem a télre. Azon túl, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, miszerint két különálló élet asszeszoárjai a legjobb indulattal sem férnek be egy lakásba, illetve már megint kevés a könyvespolc, a mostani idény pörgése után még a szokásosnál is jobban elfogott a távolság vagy elszigeteltség érzése. Ha nem is rossz, de hülye egy élet, más-más megyében lakni, dolgozni/élni, barátkozni.. valaki, valami mindig távol van. 

  "Az izstenit, magunk vagyunk magunknak" - vetette ide kedves barátom, amint a változás hozta elszakadás felett búslakodtam szerda éjjel, összepakolt cuccaimmal a Csongrád megye vége táblánál zötykölődve. Történetesen igaza volt, de adni és kapcsolatot tartani akkor is jó; ez a hely és médium pedig tökéletes erre. Találkozás távolság- és időkorlát nélkül, megosztás felosztás nélkül.

mit

  Mindennapi alkotásokat, gondolatokat, örömöket. Az első két esetben - a felkonf félrevezető altruizmusával ellentétben - alapvetően nem is feltétlenül másoknak. Most itthon, számítógép mellett dolgozom - kikapcsolódni a konyhába járok, az ötleteimet pedig jegyzetpapírok sarkára firkálom fel (abban a pillanatban bizonyosan tudva, hogy sosem lesz belőlük kidolgozott műremek). Ezek a tulajdonképpsemmik (Mit csináltál ma? - Hát, tulajdonképp semmit..) az ébren töltött idő saját részei: villanások, ötletek, improvizációk, a legjobb fajta. Természetüknél fogva önmagukban szinte mind elsikkadásra ítéltetnének, de itt saját sarkuk lehet, rendezve, összefogva, (és meg is mutatva). Vázlatfüzet-kiállítás-napló.

Kísérlet indul.

máktorta

  Rendes ember nem töredezettségmentesít nappal. Pláne munkanapon, otthon, magának; ez köztudottan vegytiszta, pofátlan lógás. De semmi kedvem nem volt kétszer nekigyürkőzni a két gép rendberakásának, és a holtidő egy részére ott volt félalibi-feladatnak az elmúlt nyolc hónap jegyzeteinek rendezése. Végül mégis maradt jó két óra - ezalatt legalább nyolcszor elmehettem volna  ugyan a közeli pékségbe uzsonnáért, de ronda, párás-hideg késő ősz van. A fene se dugja ki az orrát, ha nem muszáj. És mi tesz otthonosabbá egy hétfő délutánt, mint amikor a forró sütőből elősettenkedő süteményillat észrevétlenül citromos-vaníliás, meleg kuckóvá változtatja a nagyszobát?

  Az örömkonyha hangulat is, ezért a háttérben a KOQX kapott lehetőséget zenélni. A süti kész volt egy óra alatt; feketekávéval és egy pohár egyszerű cabernet sauvignonnal remek uzsonna lett belőle.

[és a recept: a tésztához 20 deka liszt, 6 deka vaj, fél joghurt, fél citrom héja, 1 evőkanál barnacukor, 1 vaníliás cukor, 1 csipet só összegyúrva, pihentetve (10 perc). Nagy quiche-formában elősütöttem. A belseje kb. 30 deka darált mák összekeverve  2 púpos evőkanál liszttel, fél csomag sütőporral, 1 reszelt almával, 4 tojás sárgájával; ízlés szerint citromhéj, vanília, kevés méz, barnacukor, mazsola jöhet bele. Összeforgattam 2 deci tejszínből vert habbal, majd a tojások fehérjéből készített habbal. Formába bele, 3-as fokozaton lassan kisüt. A tetején citromhéj-barnacukor-vanília keverék van, kicsit rásütve.]